Május 27-én, szerdán Kecskeméten, a Civillában vetítettük le független vidéki partnerünk, a Debreciner dokumentumfilmjét. Az Akkuváros – Gyárak a kert végében című dokumentumfilmet a Magyar Újásgírók Szövetsége (MÚOSZ) áprilisban a hónap három legkiemelkedőbb újságírói alkotásai közé sorolta.
Az Akkuvárost a Debreciner szerkesztősége készítette, Polgár Tóth Tamás rendezésében, aki szintén részt vett a szerdai KecsUP Esten. A film a Debrecenben található akkuipari vállalatokat, környezeti hatásukat, a fideszes önkormányzat és propagandasajtó egyoldalú tájékoztatását mutatja be szakértők, civilek és újságírók megszólaltatásával.
Az alkotásban lehetőséget adtak megszólalni Papp László (Fidesz-KDNP) polgármesternek is, de ő nem kívánt élni a lehetőséggel. A városvezetés részéről csupán egy fideszes alpolgármester szerepel a filmben, Barcsa Lajos, aki egy archív felvételen újra és újra azt mondja a Debreciner akkumulátorgyárakkal kapcsolatos kérdéseire, hogy „külföldről finanszírozott, külföldi érdekeket szolgáló sajtónak nem nyilatkozik“.
Kele János közgazdász, sportszakíró volt a május 13-i KecsUP Est vendége. A közgazdász beszélt a saját szakértői munkájáról és hitvallásáról, a magyar labdarúgásról, és az európai futball jelenéről is. A szakemberrel Balla Szilárd, a KecsUP Hírek újságírója beszélgetett.
Kele János közgazdász, sportszakíró volt a május 13-i KecsUP Est vendége a Civillában. A szakember a saját szakértői pályafutásának értékelésén túl beszélt a Nemzeti Sport lehetséges jövőjéről, a hazai sport finanszírozásának rendszeréről és a magyar labdarúgás jövőjéről is.
Kele János sok közéleti vitát élt már át, így nincsenek előzetes „elvárásai”, legfeljebb pozitívan csalódik a partnereiben. Amit minden alkalommal betart, hogy önazonosan van ott a vitán, és felveszi a kesztyűt minden helyzetben. „A vitahelyzetekben nem szabad megjátszani magunkat” – mondta. Hozzátette, az említett beszélgetésre is úgy ment oda, hogy beszélgessenek, az álláspontokat a felek tegyék ki az asztalra. „De aztán egy hatalmi vita lett a beszélgetésből, az lett a lényeg, hogy kinek van joga szakérteni a futballt. Ám én nem számlatömbből szeretnék elemezni.”
A szakértő szerint összességében sokféle néző követi a futballt, az egy demokratikus térként működik. „Az embereket viszont a csapatok és a játék érdekli, de egyesek azt hiszik, hogy a szurkolók miattuk nézik a mérkőzéseket. Ám ez egy hatalmas tévedés, ezért szükség lenne stílus és arányérzékre a műsorokban” – mondta Kele János.
Sokan mondják, hogy amennyiben megrendeztük volna az olimpiát, akkor államcsőd következett volna be. „Én ebben nem hiszek” – szögezte le Kele János, hozzátéve: szerinte ennél validabb probléma volt, hogy bár a politikai döntéshozók arról beszéltek, hogy Budapest készen áll az olimpiára, ugyanakkor a fővárosban még most sincs egy olyan stadion, ahol meg lehetne rendezni a versenyeket és gyakorlatilag a megrendezéshez szükséges teljes infrastruktúra hiányzik.
A szakértő felidézte, Budapest olimpiától való visszalépése után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) megváltoztatta a pályázási szabályait: létrehozta az úgynevezett párbeszéd fázist, ahol egy szerteágazó felmérés útján a pályázó országok eldönthetik, hogy az eredmények fényében valóban megmérettetik-e magukat. „Érdekesség, hogy Magyarország idén szeptemberben ér el abba a párbeszéd fázis azon szakaszába, ahol eldől, hogy 2036-ban vagy 2040-ben lesz-e Budapesten olimpia” – hívta fel a figyelmet Kele János.
Hogyan kellene átalakítani a tao-rendszert? – hangzott el az újságírói kérdés az est során, amire válaszul Kele János leszögezte: „Nem fogok tanácsokat adni, nem ebből a szempontból szeretném megközelíteni a kérdést. Szerintem inkább azt fontos látni, hogy mindenki úgy van a tao-val, hogy anélkül a magyar sport életképtelen, a hiányától minden megszűnne, a fű se nőne, a gyerekek nem tudnának sportolni, a tagdíjak megnőnének.”
Felidézte, a tao rendszerét 2011-ben vezették be és a látvány csapatsportágak részesülhettek belőle támogatásként. Kele felidézte, a kézilabda ebben az időszakban sikeres volt, egy nagy telekommunikációs cég támogatta az ágazatot. Csakhogy ez a támogatás a gazdasági világválság következtében aztán megszűnt, és az erre adott válasz lett a tao. Eredendően a politikai döntéshozók ettől remélték a sportfinanszírozás lábra állását és a piaci szponzoráció elősegítését. Csakhogy Kele János szerint mindez pont fordítva sült el, a sportszponzoráció rendszere megszűnt.
A sportszakíró ezen a ponton megjegyezte, hogy Szöllősi György korábban azzal érvelt, hogy a tao magánpénz. „A Kúria azonban kimondta, hogy az közpénz. Ezt pedig több dolog is bizonyítja: egyrészt az állam lemond erről az adóbevételről, a sportklubok az állammal számolnak el a befolyó pénzek kapcsán, illetve ha a tao magánpénz, akkor miért az adóhatóság folyósítja?” – jegyezte meg Kele János. Hozzátette, amiről beszélt az csak a jéghegy csúcsa, a rendszernek sok hibája van, amiket azonban ki lehet javítani.
Magyar foci
Az utóbbi években a politikai döntéshozók büszkén álltak ki a futball területén elért sikerek mellett. „Ilyen a politika természete, nem lehet elvárni a szereplőktől, hogy másképp gondolkodjanak. A három Európa Bajnokságra való kijutást szokták emlegetni (2016, 2020, 2024), ugyanakkor az első kettőben inkább az indulók létszámemelésének volt szerepe” – részletezte a szakértő.
Tény azonban Kele János szerint, hogy tapasztalható fejlődés a magyar futball területén, aminek a legfőbb oka a globalizációban keresendő, hogy a fiatalok elmehetnek külföldre tanulni labdarúgást. Ezen a ponton a szakember egy érdekes statisztikát is bemutatott: a legutóbbi eb-n a 26 keretjátékosból összesen 8 lépett pályára valamely top ligában, amiből
Végül Kele János a beszélgetés során kitért az NB1-re is. Elmondta, szerinte nem azon kellene vitatkozni, hogy a bajnokság 16 csapatos legyen-e, inkább elegendő mennyiségben kellene jó minőségű játékost előállítani, akiket el kellene tudni adni. Illetve gondolkodni kellene arról is, hogy ki fog a jövőben futballistát nevelni és mikor.
Laczó Adrienn, Szabó Bence ügyvédje volt a legújabb, április 2-ai KecsUP Est vendége. A jogász és egykori bíró az eseményen a magyar igazságszolgáltatás rendszeréről, Szabó Bence volt NNI-nyomozó, valamint az ukrán pénzszállítók ügyéről beszélt, de vázolta azt is, mi lehet a kecskeméti egyetemi alapítvány kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagjainak a sorsa az Optima-kötvényekre költött 127,5 milliárd forint miatt. A szakemberrel Alter Róbert, a KecsUP Hírek lapigazgatója beszélgetett.
Laczó Adrienn, ügyvéd és egykori bíró volt az április 2-ai KecsUP Est vendége az Aranyhomok Hotelben. A szakember több aktuális közéleti ügy részleteinek ismertetése mellett beszélt a magyar igazságszolgáltatás helyzetéről is, valamint arról, miért döntött úgy, hogy lemond a bírói tisztségéről. Emellett kitért a Kecskemét mellett az egész országot lázban tartó 127,5 milliárd forintos egyetemi alapítványi ügy lehetséges következményeire is.
Március 24-én, kedden este Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró (Direkt36, VSquare) volt a KecsUP Est vendége, Hraskó István, a KecsUP Hírek újságírója beszélgetett vele. Panyi Szabolcs az esemény előtti napokban a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter konkrétan azt mondta róla, hogy büntetőjogilag is elkövette a hazaárulást – ennek előzménye az volt, hogy az újságírónyilvánosságra hozta egy 2020-as telefonhívás leiratát, amely szerint Szijjártó Péter az orosz külügyminisztert arra kérte, hogy tolják meg Peter Pellegrini, korábbi szlovák miniszterelnök kampányát az ottani választások előtt.
Az oknyomozó újságírót konkrétan azzal vádolják, hogy segédkezett Szijjártó Péter lehallgatásában. Emellett egy kémprogrammal megfigyelték, nemrégiben pedig nyilvánosságra hoztak egy hangfelvételt, amelyben az újságíró azt mondja egy nőnek (hátterbeszélgetés során), hogy jóban van Orbán Anitával, aki a Tisza Párt választási győzelme esetén lenne a magyar külügyminiszter. Panyi azzal hencegett ezen az eredetileg privát beszélgetésen, hogy ő mondhatja majd meg, hogy ki dolgozzon a külügynél, és kit kell kirúgni.
Az újságíró ezzel országos figyelmet kapott, a nagy érdeklődésre való tekintettel pedig az eredeti helyszínnél egy jóval nagyobb rendezvényteremben tartottuk meg az eseményt: a Civilla helyett az Aranyhomok Hotel egyik termében.
Panyi Szabolcs azzal kezdte Kecskeméten, hogy bár jól esik neki a sok támogató üzenet, de valójában nem ő a lényeges, s ez csak egy „politikai színház”. Az újságíró szerint rajta keresztül támadják például Orbán Anitát, elmondása alapján csak azért mondta azt a valóban rosszul hangzó, végül nyilvánosságra kerülő mondatot a „külügyminiszter-jelöltről”, hogy információt húzzon ki a beszélgetőpartneréből. Hangsúlyozta: a forrásvédelem miatt azonban ennél többet nem mondhat, pedig neki is sokkal egyszerűbb lenne, ha nyílt kártyákkal játszhatna.
„2023 óta gyűjtöm a bizonyítékokat erről. Ez egy nyílt titok, hogy Szijjártó Péter kimegy a szünetben egy európai csúcsról és hívja Szergej (Lavrov, orosz külügyminiszter – a szerk.) barátját. Erről magyar állampolgárként is nehéz volt tudomást venni” – mondta. Hozzátette: ha komolyan gondolnák a hazaárulózást, akkor Orbán Viktor nem az igazságügyi minisztert utasítaná, hanem jönnének érte a rendőrök, vagy legalább tettek volna feljelentést.
Panyi Szabolcs elmondta azt is, nem tartja racionálisnak, hogy börtönbe kerül, egyáltalán nem tart semmilyen intézkedéstől. Kiemelte, a legnehezebb része az ellene irányuló támadásnak az, hogy elmagyarázza idősebb rokonainak: amit a propagandában látnak, az nem a valóság. „A kormány olyan, mint egy varangy, amely felfújja magát, hogy ijesztőbbnek tűnjön” – mondta. Ezt követően részletesen kifejtette, hogy miért nem kell félnie: a legracionálisabb érv az, hogy az Európai Unióban egyetlen újságíró sem ül börtönben, a kormány pedig aligha akar csatlakozni olyan országokhoz, mint például Törökország, ahol már több újságírót is lecsuktak. Főleg a választás előtt.
Az őt ért lehallgatásról elmondta, 7 hónapig volt a telefonján a Pegasus nevű kémszoftver – mindig is tudták róla, hogy bevállalós újságíró, s mindent megtesz az információk megszerzéséért. Hraskó István kérdésére azt is elmondta, hogy természetesen tett óvintézkedéseket azért, hogy ne vesszenek el az évek alatt összegyűjtott információi és a kollégái is hozzá tudnak férni ezekhez. „Nem érzem, hogy fizikailag bármitől kellene félnem” – mondta, majd arról beszélt, hogy hazánk ebből a szempontból egy szerencsés ország, nem szoktak újságírókat gyilkolni, ellenben Szlovákiával, Máltával és Hollandiával, ahol erre már volt példa.
Ennek ellenére nagyon jól esik neki a sok bátorító komment, szeretet és támogatás, de kiemelte, a szíve szakad meg attól, hogy olyan hangulat alakult ki Magyarországon, amelyben az emberek úgy gondolják, valóban baja eshet és aggódnak érte.
Panyi visszautalt az Orbán Anitával kapcsolatos mondatára, kijelentette, hogy a háttérbeszélgetésen mondottakkal ellentétben semmilyen befolyása nem lesz a külügyben. „Remélem, hogy a következő kormány sem fog kedvelni: ez azt jelenti, hogy kekeckedem és ellenőrzöm a hatalmat” – mondta. A kormányhoz közeli médiában olvasható vádakra is egyértelműen reagált: semmi köze nem volt a lehallgatáshoz, „a külügyminiszter számát pedig gyakorlatilag mindenki ismeri, az utolsó magyarországi külföldi vállalat igazgatója is”. „Szijjártó Pétert csak az nem hallgatta le, aki nem akarta” – fogalmazott. Többször kiemelte, hogy a külügyminiszter mobilon hívogat mindenkit, s nagyon sokszor szóltak már nekik.
Kijelentette, az orosz és a magyar külügyminiszter nyílt vonalon szokott egymással beszélni. „Szijjártó az, aki egyfolytában pofázik, az orosz fél pedig csak nyugtázza” – mondta, majd gyorsan meg is magyarázta, miért lehet ez. „Az orosz fél tisztában van vele, hogy lehallgathatják, ezért nem mond semmi kompromitálót” – fogalmazott. Panyi Szabolcs hosszú ideje próbálja kideríteni, hogy van-e ezen kívül egy titkos vonal Szijjártó és Lavrov között, amelyet kifejezetten ügynöki kommunikációra használnak.
Az eseményen Panyi beszélt még a GRU ügynökökről (akik a választási beavatkozást végezhetik), az oroszok által irányított trollfarmokról (amelyek felhangosítják a kormánypárt üzeneteit a social médiában, álhíreket osztanak meg), az ukrán pénzszállítóról, a Pegasus-ügyről, valamint arról is, hogy Magyarországon az állam a fő dezinformátor, szerencsésebb országokban pedig pont az állam lép fel a dezinformációi ellen.
László Róbert, a Political Capital választási szakértője volt a legújabb, március 18-i KecsUP Est vendége. A választási szakértő a Civillában tartott eseményen többek között a magyar választási rendszerről, a választókerületi határok módosításának kérdéséről és a határon túli magyarok szavazati jogáról is beszélt, valamint elmondta, milyen tényezők hajthatják a Fidesz-KDNP malmára a vizet az áprilisi választás során.
„Érződik, hogy megváltozott a rendszer, van egy új erő, ami leválthatja a regnáló hatalmat. De ez a jelenlegi választási rendszerből adódóan elég nehéz” – jelentette ki László Róbert a KecsUP Est vendégeként. A Political Capital választási szakértője hozzátette, a jelenlegi magyar választási rendszer több ponton húzza vissza az ellenzéket, ám a kockázatok miatt a választók érdeklődése és aggodalma megnövekedett. László Róbert és Falusi Norbert ezeket próbálta tisztázni.
Hol van a tömeg? Mi pörög? Mi fullad be? És mit csinálnak mások jobban? Ezt és még számos másik témát jártak körbe a december 4-ei KecsUP Est résztvevői a Beszélő Köntösben. Általános és helyi tapasztalatokat is megosztottak a nézőkkel a legismertebb kecskeméti szórakozóhelyek képviselői (Frittmann Péter – DiVino Kecskemét, Beke Máté – Három Lámpás, Versegi Ádám – Ápoló Klub, Hódi Gergő – Beszélő Köntös és Gáspár Sándor – Mirage/ClicHè), s rávilágítottak azokra a társadalmi trendekre, helyi adottságokra, hiányosságokra és pozitívumokra is, amelyek jelentősen befolyásolják Kecskemét szórakozási lehetőségeit.
A kerekasztal beszélgetést Alter Róbert, a KecsUP Hírek lapigazgatója moderálta. Az első, „ismerkedő” blokkban mindenki lehetőséget kapott arra, hogy részletesen bemutassa az általa képviselt szórakozóhelyet, annak koncepcióját, legfőbb értékeit és különlegességét. Csak ezt követően jöttek a nehezebb kérdések, például kik a valódi célcsoportjaik és milyen működési kihívásokkal szembesülnek.
A nehézségek felsorolásánál az okostelefon térhódítása és a Covid időszaka alatt szocializálódó fiatalok mellett többen kiemelték a vállalkozásokat sújtó rezsi árakat is, amely az évek során a megszokott többszörösére nőtt. Abban teljes egyetértés volt a vendéglátósok között, hogy megváltozott az élet: ma már egész nap tudod tartani a kapcsolatot a barátaiddal, szeretteiddel, kisebb az emberek igénye arra, hogy egy ital mellett személyes beszélgetésekre is sor kerüljön.
Ezt követően a moderátor a feleket a rendezvények és programok szerepéről kérdezte, külön kitérve arra, hogy inkább reagálnak a közönség igényeire, vagy ők alakítják-e a trendet. Az is feljött témaként, hogy hogyan befolyásolja egy önkormányzati rendezvény a vendégek számát a szórakozóhelyeken. Ebben a témában Versegi Ádám érthető módon külön kezelte az Ápoló Klubot a többi helytől (legmesszebb van a központtól, ráadásul nekik konkurencia is egy ingyenes koncert), rajta kívül azonban minden résztvevő megerősítette, hogy az ilyen városi fesztiválok, vásárok és egyéb programok mindenképpen pozitív hatással vannak a bevételükre.
A jövőképpel kapcsolatban mindenki nagyon visszafogott, ugyanakkor bizakodó és őszinte volt: szinte teljes egyetértés volt abban, hogy nehéz manapság ennyire előre tervezni, de mindenki szeretne a lehető legtöbbet fejlődni.
A beszélgetés során két, számomra külön érdekes téma is szóba került: 1, aki nem jár be szórakozóhelyekre, kocsmákba kikapcsolni, lazítani, az azt mondja, hogy azért nem teszi ezt, mert nincsen Kecskeméten jó hely. A vendéglátósok felhívták a figyelmet, hogy ez a mutogatás oda-vissza működik, hiszen a szórakozóhelyek legtöbbször azt tudják rákölteni a helyre, azt tudják visszaforgatni, amit megkeresnek – ezáltal patthelyzet jön létre.
2, kiemelték a közösségi közlekedés általuk vélt hiányosságát is Kecskeméten, miszerint nincsenek éjszakai buszok. Szerintük ez negatív hatással van a város éjszakai életére, hiszen a központba csak autóval vagy taxival lehet könnyedén be- és hazajutni – előbbi esetében egy társaságból valaki nem fogyaszthat alkoholt, ezért lehet, hogy inkább otthon is marad. Taxik pedig, mint kiemelték, nem mindig állnak elegendő mennyiségben rendelkezésre.
„A Fidesz az állami vagyoni elemeket egy nagyon szűk elit felé kanalizálta, azaz foglyul ejtette az államot. Ebből a helyzetből pedig csak az újraelosztás, az oktatás és az egészségügy fejlesztése útján lehet kikerülni” – többek között erről beszélt Pogátsa Zoltán, szociológus-közgazdász a november 5-i teltházas KecsUP Est vendégeként. Az esemény a nagy érdeklődésre való tekintettel új helyszínen, a Beszélő Köntösben zajlott le, a szakemberrel Falusi Norbert újságíró és Alter Róbert, a KecsUP Hírek lapigazgatója beszélgetett.
Az eseményen a szakember első körben a világgazdaság erőviszonyairól beszélt. Megemlítette, hogy szerinte jelenleg „két erőtér van a világban, a világgazdaság Amerika és Kína versengéséről szól”. Kijelentette, ebbe a versenybe az Európai Unió (EU) nem képes beleszólni, hiszen mára a perifériára szorult, elöregedett már, a legjobban egy idősek otthonához hasonlítható, aminek nagyon magas a kerítése. „És ha a világgazdaság a technológiáról és a vezető cégekről szól, akkor az EU sehol sincs már” – mondta Pogátsa Zoltán, aki mindezt a következőkkel támasztotta alá:
„A ’90-ES ÉVEKBEN MÉG VOLTAK VEZETŐ EURÓPAI CÉGEK, A NOKIÁNAK PÉLDÁUL A VILÁG MOBILÜZEMELTETÉSÉBEN 2/3-OS RÉSZESEDÉSE VOLT. AZ EMBEREK MEG IS SZOKTÁK, HOGY EURÓPA FONTOS ÉS NAGY, DE MA MÁR NEM JELENT KOMOLY TÉNYEZŐT.”
S hogy ez miért alakult így? Ezzel kapcsolatban Pogátsa Zoltán elmondta, mindig a politikusokra mutogatnak ezzel kapcsolatban, ugyanakkor a vállalatvezetők ugyanúgy hoztak rossz döntéseket. Ennek a hátteréről viszont még keveset tudni, mert az egy feltárandó terület, hogy ezek a vállalatok hol és hogyan buktak el. „És persze az EU húszévente rádöbben arra, hogy csinálnia kéne valamit ez ellen, de aztán semmi sem történik. Nincs ereje, egy sóhivatal az egész, Ursula von der Leyennél unalmasabb ember pedig nincsen” – fűzte hozzá a szakember, aki szerint az EU súlyát az is gyengíti, hogy a valódi döntés és pénz nem az apparátusnál, hanem a tagállamoknál van.
A regnáló kormány és az ellenzéke mindig az ország hozzáadott értékén vitatkoznak: a kabinet azt mondja, hogy ez már elég, míg az ellenfelei ennél többet akarnak – kanyarodtak rá a beszélgetőpartnerek a második nagy témakörükre. Ezzel kapcsolatban Pogátsa Zoltán tisztázta: a magas hozzáadott értékhez magas bérek járulnak, ami ha megvan, akkor Magyarország magas hozzáadott értéket termel. „Ebben a versenyben azonban jelenleg a legutolsó helyen állunk az EU-tagországok körében, ami csak akkor fog változni, ha a bérek elkezdenek megfelelő ütemben növekedni”– világított rá.
Falusi Norbert újságíró, Pogátsa Zoltán, szociológus-közgazdász és Alter Róbert, a KecsUP Hírek lapigazgatója. fotó:KecsUP Hírek
„Szemünk előtt változik az ország, változik a társadalom politikai hangulata. Eleinte még csak kormányváltásról beszéltek az emberek, idővel már rendszerváltásról kezdtek beszélni” – fogalmazott Kéri László politológus a szerda esti, teltházas KecsUP Esten, amelynek vendége volt felesége, Petschnig Mária Zita közgazdász is. A házaspár már 13 hónapja járja az országot a legkisebb településektől a megyeszékhelyekig, a kecskeméti volt a 71. politikai stand upjuk. A több mint 2 órás előadás során részletesen beszéltek a hazai gazdasági helyzetről, az országjárásuk során tapasztalt közhangulatról és egy újabb rendszerváltás esélyeiről.
Kéri László elmondta, hogy az Orbán-kormány 2024-ben 52-szer módosította a költségvetést, főleg rendeleti úton.
„- A piacgazdaság helyett egy neofeudális rendszert működtetnek, amely a személyi függőségek rendszere” – fogalmazott a politológus. – „A közbeszerzéseken nyolc család uralta le az uniós források mintegy 70 százalékát. Maffiamódszerekkel független, prosperáló cégeket vettek el évek alatt a NER-es urak, vagy tettek tönkre, ha nem tudták elvenni.”
Kéri ennek tudja be azt a jelenséget is, hogy tapasztalata szerint a kisebb településeken jellemzően a vérig sértett kisvállalkozók szervezik a Tisza Szigeteket. Újdonságnak véli, hogy – a korábbi, értelmiségi körökkel szemben – ezek a vállalkozók jelentek meg nagy számban a politikai térben. Sokan köztük egykori KATA-vállalkozók, mióta megszüntették számukra a KATÁ-t, csak vegetálnak, mert le kellett építeni a céget, és egyre több adót fizetnek be. Ennek társadalmi dimenziója, hogy a középosztály helyett polarizált társadalom jött létre.
– Száz család kezében van az összgazdaság 13 százaléka, brutális a szakadék a társadalmi tizedek között, és a vagyoni koncentráció. A medián átlagbér 390 ezer forint, miközben a kormánymédia csak az átlagról beszél, ami 700 ezer forint. Az önkormányzatokat rendkívül meggyengítették, ahogy a parlamentet is, és felszámolták a fékek-ellensúlyok rendszerét – sorolta a politológus.
Kéri kiemelte, hogy mindent megváltoztatott a tény, hogy hosszú évek óta valamilyen formában „rendkívüli helyzet”, valamint „veszélyhelyzet” van. Rendeleti kormányzás van és legutóbb már úgy módosították a jogszabályokat, hogy a kormányfő dönthet egy személyben minden fontos kérdésben (pl. dönthet az erőszak-szervezetek irányításában). Ennek köszönhetően a közjogi rendszerünk eltér minden uniós tagállamtól, mert sehol sincs olyan, hogy ekkora hatalommal ruháznák fel a miniszterelnököt.
A 2 órás esemény végén a közönség is kérdezhetett. Itt elsősorban a Szőlő utcai pedofilbotrány és Semjén Zsolt kapcsolata merült fel, amelyről Kéri úgy fogalmazott: „morális diótörőben a Fidesz”.Szintén sokan érdeklődtek a NER fogságában lévő gazdaság megmentéséről, illetve az elszámoltatások és az ellopott vagyonok visszaszerzéséről. 
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója volt a legutóbbi KecsUP Est vendége június 19-én, akit Alter Róbert, a KecsUP Hírek lapigazgatója a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapítványi botrányáról, a folyamatban levő Állami Számvevőszéki (ÁSZ) vizsgálatról, és természetesen az ügy kecskeméti vonatkozásairól, a Neumann János Egyetemért Alapítvány (NJEA) „ismeretlen helyen tartózkodó” 127,5 milliárd forintjáról is kérdezett.
Több mint egy évtizedet, egészen 2013-ig kell visszamennünk, ha ezt a nagyon összetett ügyfolyamot meg szeretnénk érteni, vagy legalábbis a lényegi történésekre igyekszünk rátapintani. Ligeti Miklós elmondása szerint ugyanis ebben az évben a devizahitelben elszámolt vagy abban felvett banki adósságoknak a forintra történő átváltásából az MNB könyveiben is kimutatott nyereség keletkezett, így felvetődött ekkor az a kérdés, hogy ezzel a szabadon felhasználható forrással mi történjen, egyáltalán szabadon felhasználható-e.
„Az egész tehát nem Kósa Lajos emlékezetes mondatával – tulajdonképpen a rendszert kiválóan jellemző metaforájával – indult, miszerint elvesztette a közpénz jellegét… Amikor a Transparency International Magyarország az első adatigényléseit elküldte az MNB felé, és a sajtó is elkezdett ezzel foglalkozni, akkor azt a választ fogalmazták meg, hogy a jegybank pénze nem is állami pénz. Tehát azt is tagadták, hogy a jegybank az állam része lenne.”
„Tudjuk, hogy nem ott van, ahol egyébként lennie kellene, merthogy előbb alapítványba tették, az alapítvány aztán elkezdett ingatlanokba, ingatlan-vállalkozásokba befektetni” – ugrott vissza beszélgetőpartnerünk a jelenbe, aki úgy véli, hogy például a Globe Trade Centre (GTC) fő befektetés biztosan nem ér annyit, amennyit ráköltött az MNB alapítványa, és valószínűleg a svájci Ultima ingatlanos cég is erősen túl van árazva. Ezekben a befektetésekben van most valószínűleg a pénznek a legnagyobb része, de hogy ez ebben a pillanatban mennyit ér, azt nagyon nehéz megmondani.
A jegybank, illetve az alapítvány (most már csak egyetlen Pallas-alapítvány van) azzal üti el ezt a kockázatot, hogy a könyveiben a mai napig beszerzéskori értéken mutatja ki ezeket a pénzösszegeket. Holott egy tőzsdei cégnek az értéke egyáltalán nem azon múlik, hogy mennyiért vásárolták meg.
Ráadásul ha elindul egy komolyabban vehető nyomozás, és elkezdenek lefoglalni üzletrészeket, kérdéses, hogy mi marad annak a részvénytársaságnak az értékéből, amelynek a részvényi többségét egyszer csak a magyar állam elkezdi lefoglalni, vagy végrehajtással elvonni. Így a vagyon a visszaszerezhetősége több mint kétséges.
A „közpénz jelleg elvesztése” körüli vitának a jelentősége abban rejlik, hogy közpénz csak arra költhető, amiről jogszabályi rendelkezés van, míg a magánpénzek felhasználásának logikája pont ellentétes ezzel, tehát bármire lehet használni, amit a törvény nem tilt. „Mi az első pillanattól kezdve azt mondtuk, hogy a Magyar Nemzeti Banknak még a pénzügyi szakemberképzés és a közgazdasági felsőoktatás megújítása érdekében sincs joga alapítványokat létrehozni” – világított rá Ligeti Miklós.
Hiszen valójában közpénzről kell beszélnünk. A jegybanknak az alaptörvényben és a jegybanki törvényben meghatározott alaprendeltetése (a monetáris politikát hajtja végre az árstabilitás kialakítása és fenntartása érdekében) pedig komoly pénzköltéseket jelent, például intervenciók végrehajtását az árstabilitás megőrzése érdekében.Tehát biztosan nem lett volna törvényes akár 
egy jó közgazdaságtudományi képző- vagy kutatóhelyet létrehozni ezekből a pénzekből, de mégiscsak valamiféle közt célt szolgáló haszna lett volna ennek a mindenképpen szabálytalan pénzköltésnek. De itt még csak nem is ez történt. „Ez sikkasztás volt, és ez nem csak játék a szavakkal, ugyanis a sikkasztás az azt jelenti, hogy már eleve nem volt joga a pénzt kivenni a jegybanknak a könyveiből. Még abban az esetben is büntetni kellene a jegybanknak a pénzelvonásért felelős vezetőit, ha történetesen az derült volna ki, hogy ez a GTC-befektetés meg az Ultima Svájcban iszonyat jól fial.”
A Transparency International Magyarország 2015 tavaszán vitte bíróságra az első komolyabb adatigényléseket, és akkor az alapítványokba átkerült pénzösszeg 260 milliárd forintnyi volt. Egészen 2019-2020-ig ez a pénz még nem tűnt el.
Addig az alapösszeghez képest inkább elenyésző mértékű, de önmagában is megdöbbentően drága kiadások történtek, amelyek azonban nem veszélyeztették ennek a 260 milliárdnak a teljességét. Közel 40 millió forintot kapott Nemzeti Nagyvizit című könyvére Kásler Miklós, aki később ugye miniszter is lett. Matolcsy György is kapott pénzt, illetve támogatást, bár valószínűleg nem személy szerint ő, hanem a könyvét (Sakk és póker) kiadó szervezet. Ezen kívül 500 millió forint körüli összeggel hozzájárultak az alapítványok a később megszűnt vs.hu nevű újságnak a megvásárlásához. Vettek zongorákat, festményeket is.
A komolyabb pénzügyi bajok tehát alig néhány évvel ezelőtt kezdődtek. Kecskeméten is, ahol viszont a Neumann János Egyetemért Alapítványnál a 127,5 milliárd visszafizetésére a Pallas Athéné Domus Meriti (PADME) alapítványa (amely egyben tulajdonosa az Optima Befektetési Zrt.-nek) garanciát vállal. Csakhogy egy nappal Matolcsy György mandátumának a lejárta előtt létrejön egy bizonyos kölcsönszerződés (valójában adásvételi), ami Ligeti Miklós szerint igencsak árulkodó a PADME fizetőképességét illetően.
A PADME alapítvány ekkor átadja az Optima tulajdonosi jogait a Közép-európai III. Magántőke Alapnak. De miután ennek befektetői olyan alapok (Arcadia, Optimum 1, Optimum 2), amelyek ugyanúgy a PADME pénzét kezelik, így a kölcsönbe vevő és a kölcsönbe adó végső soron ugyanaz. Még izgalmasabb, hogy ez nem kölcsönügylet volt, mert a szerződés aláírásával, illetve a kölcsönzés idő megfizetésével a részvények tulajdonjoga átszáll, tehát ez valójában egy adásvételi szerződés. Az ún. színlelt szerződést pedig nem lehetne bejegyezni a cégbíróságon, de legalábbis a cégbíróságnak ezt a kölcsönszerződést nem az elnevezése, hanem a tartalom alapján kellett volna elbírálnia – adásvételi szerződésként.
Ennek a szerződésnek a legfontosabb rendelkezése az volt, hogy a kölcsönügyletnek az elsődleges célja az Optima fizetőképességének a helyreállítása. „Tehát valószínűleg akkora bajban voltak, annyira körmükre égett ez a buli, hogy még elhazudni se tudták, tehát egyszerűen így kiböffent belőlük, hogy nagyon nagy a baj, teljes a fizetésképtelenség. Nyilván attól, hogy kölcsön adták a részvényeket, vagy akár átruházták a tulajdonjogát a részvényeknek, nem állt helyre a fizetőképesség.”
Észrevették az újságírók (számtalan cikk, elemző anyag született), észrevette a Magyar Közgazdasági Társaság, észrevette az MTA Közgazdaságtudományi Társasága, és persze észrevette a Transparency International Magyarország.
Fellépni ellene elsődlegesen Varga Mihály, mint államháztartásért felelős miniszter tudott volna, hiszen a tulajdonosi jogokat 2018-ig a Nemzetgazdasági Minisztérium, utána a Pénzügyminisztérium gyakorolta, és ugye mindkét intézményt ő vezette. Tulajdonosi joggyakorlóként egyébként a jegybank felügyelőbizottságába két szakértőt delegált (egyikük Papcsák Ferenc, egykori elszámoltatási kormánybiztos és korábbi zuglói polgármester), a felügyelőbizottságnak pedig dolga lett volna, hogy észlelje a céltól eltérő vagyonfelhasználást.
A PADME (Pallas Athéné Domus Mentis) felügyelőbizottságának szintén észlelnie kellett volna, hogy az alapítvány nem a létesítő okirat szerinti célra költi a vagyonát. Itt egyébként Polt-Palásthy Marianna, a legfőbb ügyész Polt Péter felesége is tag volt, így felvethető az összeférhetetlenségi helyzet, hiszen mennyire remélhető az ügyészségtől annak a magatartásnak a vizsgálata, amely magatartásban ilyen vagy olyan formán a legfőbb ügyész felesége is érintett.
„Vagyont sokkal könnyebb szerezni, mint büntetlenséget” – hangzott el a mintegy két órás beszélgetés végén. Ligeti Miklós szerint az alapítvány, az alapítványi cégek és a jegybank vezetői garnitúrájának köréből kell kikerülnie a gyanúsítottaknak, és semmiképpen sem megkerülhető az alapítványokat alapítóként létrehozó, és a vezető testületeket kijelölő Matolcsy György felelőssége. „Elő kellene állítani, be kellene idézni, és ha nem jelenik meg a rendőrségen, akkor el kellene fogni.”
A Transparency International Magyarország jogi igazgatója úgy véli, hogy csak a hatóságok erre irányuló szándékán múlik, lesz-e valós elszámoltatás, igazságtétel. Bűntett sajnos van, képesség a kivizsgálására szerencsére szintén van, az eljárások sorsa csakis akarat kérdése.
Van-e kiút a másfél évtizede kiépült politikai rendszerből? Jöhet-e valódi rendszerváltás 2026-ban? És hogyan pozicionálhatja magát Magyarország egy átalakuló világrendben? – ilyen kérdéseket vetett fel a ConnectCafé június 4-i kerekasztal beszélgetése Kecskeméten, amely a hazai és nemzetközi rendszerválságokról indított párbeszédet.
Már tizenöt éve élünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Ez idő alatt számos ellenzéki jelölt próbálkozott a rendszer – vagy legalábbis a kormány – leváltásával, ám ezek a kísérletek rendre kudarcba fulladtak. Sokan úgy vélik: nemcsak a választói akarat vagy lelkesedés hiányzott, hanem maga a rendszer is egyre stabilabbá vált. A gazdasági hatalmi hálózatok megerősödtek, a jogot egyre inkább a hatalom szolgálatába állították, a médiatér jelentős részét pedig sikerült uralniuk, miközben a kormányzati propaganda folyamatosan biztosította az üzenetek célba juttatását.
A kifejezetten hosszúra nyúlt kampányidőszakban azonban nem csak a már megszokott politikai lejárató kampányokkal találkozunk. Bár a Fidesz kormány erős fegyverként vetette be az „ukrán kémügyet”, amely szerint Magyar Péter idegen erőket szolgál, ezzel párhuzamosan azonban olyan törvény elfogadásán is dolgozik, amely a hazai független nyilvánosság cenzúráját, ellehetetlenítését szolgálja. És ez csak két kiragadott pillanat az elmúlt hónapok eseményeiből, melyek egyre aggasztóbb képet mutatnak: a kormány görcsösen ragaszkodik hatalmához, és nem tudjuk meddig képes elmenni annak megtartása érdekében.
A kérdés sokaknak egyre inkább létkérdés: lehet-e ebben a rendszerben valódi választási sikert elérni? A gazdasági és a morális válság kitermelte már a kormányváltó többséget?
Az, hogy létrejött egy erős ellenzéki erő, akár meg is ágyazhat egy 2026-os választási győzelemnek – de a valódi kérdések csak ezután kezdődnek. Mi történik a jogállamisággal? Hogyan alakítható át a gazdasági szerkezet? Milyen lesz Magyarország viszonya az Európai Unióval – és milyen irányt vehet a külpolitikai gondolkodásunk a következő években? Mindez lefordítható egyetlen kérdésre:
Mi következik 2026 után, ha sikerül leváltani a Fideszt választások útján?
Ahhoz, hogy valódi válaszokat találjunk, tisztán kell látnunk mind a hazai, mind a nemzetközi politikai folyamatokat. Elemzésre, párbeszédre, és közös gondolkodásra van szükség – mert a mai kihívásokból születnek meg a jövő víziói.
Erről szólt a ConnectCafé legújabb eseménye a kecskeméti Civillában 2025. június 4-én tartott KecsUP esten.
—
A rendezvény szervezője, a Connect Europe Egyesület egy független civil kezdeményezés, amelynek célja az európai uniós értékek és normák közvetítése, valamint társadalmi párbeszéd elindítása a jogállamiság, esélyegyenlőség és fenntarthatóság kérdéseiről.
A Connect Europe Egyesület 2023-as alapítása óta olyan szellemi műhely kialakításán dolgozik, amely képes támogatni a demokratikus újraépítést, a szakmai alapú javaslat alkotást, és az EU-val való kapcsolatok erősítését.
