A szomszédunkban zajló orosz-ukrán háború képkockáiban olyan, mint a második világháború. Lövészárkok, előretolt helyőrségek, folyamatos aknatűz, romba döntött városok. Bahmutban gyalogsági ásóval is ölik egymást, ami viszont már az első világháborúra, a verduni vérszivattyúra emlékeztet, ami a katonák többsége számára egyet jelentett a halállal. Erre nincsen senki sem mentálisan, sem lelkileg felkészülve; erre nem is lehet felkészülni – mondja Jászberényi Sándor újságíró, háborús tudósító, aki eddig háromszor járta meg az orosz-ukrán frontot.
Hogyan jut el az újságíró az orosz–ukrán frontra? Megnyílnak előtte a fronton szolgáló katonák? Elnyomható a halálfélelem? Miről beszélt a kárpátaljai magyar katonákkal? Mennyire hitelesek a veszteségekről megjelent információk? Hogyan változtat meg egy egész generációt a háború?
Április 18-án, kedden 17:30 órától az orosz-ukrán háborúról és a fronton látottakról – vetítéssel egybekötve – beszélgetünk Jászberényi Sándor haditudósítóval Kecskeméten, a belvárosi Beszélő Köntösben. Kérdez: Falusi Norbert történész, újságíró. A belépés ingyenes.
Jászberényi Sándor tudósított többek között a darfúri konfliktusról, a jemeni szeparatista mozgalmakról, a 2009-es Öntött ólom hadműveletről a Gázai övezetben, a nigériai lepra- és tuberkulózisjárványról, a 2011-es egyiptomi forradalomról, a líbiai polgárháborúról. Több mint 20 éve publikál rendszeresen íróként, költőként számos rangos folyóiratban; nemzetközi sikereket aratott, novellásköteteit a világ több nyelvére fordítják. 2013-tól az atlatszo.hu, 2014-től 2016-ig a 24.hu impresszumos tagja, 2016-tól 2021-ig szabadúszó, 2021-től a The Continental Literary Magazine főszerkesztője.
Ha lehet egy eseményre azt mondani, hogy még a csilláron is lógtak az érdeklődők, akkor a KecsUP legutóbbi estje ilyen volt. Persze csak képletesen. Őszintén bevalljuk, nem is számítottunk ekkora jelenlétre, így a Kamra különterme kicsinek bizonyult. Persze óriási öröm ez, és azt jelzi számunkra, hogy bátrabban kereshetünk nagyobb helyszíneket rendezvényeinknek.
De ami a legutóbbit illeti. Először tartottunk olyan estet, ami nem közéleti vagy aktuális témáról szólt. Az elmúlt pénteken irodalmi eseményre hívtuk az érdeklődőket. Ráadásul nyitott irodalmi estre, ami azt jelentette, hogy bárkinek megadtuk a lehetőséget, hogy felolvasson írásából. Volt két vendégünk, őket jobban is megismerhette a közönség. Horváth Florencia és Pál-Kovács Sándor is felolvastak saját írásaikból.
A KecsUP esteket nem kimondottan a szerkesztőség szervezi. Inkább kiadói munka ez, amit az Áramlat Alapítvány végez. Néhány kurátor és azért persze a szerkesztőség tagjai is. De valamilyen szinten mégis kívülállók vagyunk mi, napi cikkírók. Így a partvonalon túlról, még ha nem is nagyon túlról, figyelhettük a pénteki eseményt.
Fura világba csöppentünk. Értelmes, fiatal arcok, de mind különleges. Bölcsészek, irodalmárok, műkedvelők, bóhókásak, egyedi öltözetűek. De mindegyikük nyitott személyiség és befogadó, elfogadó. Ott abban a bő két órában semmi nem számított, csak az irodalom. Annak is a kortárs oldala, hiszen az alkotók, írók, verselők ott voltak egy térben. Akik, miután meghallgatták a vendégeket, saját alkotásaikból olvastak fel. Volt aki bátrabban, volt aki szégyenlősebben. Ki hosszabban, ki rövidebben. Tizenévesek, húszon túliak, negyvenesek, ötvenen felüliek. Vegyes volt a kép. Valaki cipő nélkül, felhúzott lábakkal ült a széken, mások lehuppantak a padlóra, amikor látták, hogy túl kevés az ülőhely. Van, aki állt a folyosón. És igen, sokan egy másik helyiségben rekedtek, és az élő közvetítésünket nézték. Ekkor mondtuk viccesen, hogy legközelebb egy kivetítőre gyűjtünk, hogy aki nem jutott be a KecsUP estre, azok is tudják követni egy másik helyen az eseményeket.
De ha már gyűjtés. Nem olyan régen ért véget egy másik akciónk. Egy sikeres akció. Hangosításra kértünk pénzt az olvasóktól, szimpatizánsoktól. Hiszen a korábbi esteken ütött-kopott technikával próbálkoztunk, de inkább szerencsétlenkedtünk. Zenére nem rossz az sem, de hangosításra nem annyira megfelelő. De ez volt, annak is örültünk. Miután egy kampány után összejött több, mint 800 ezer forint, megvehettük azt a hangosítást, amelynek egy részét már a legutóbbi esten is bevetettük. Azért csak egy részét, mert a mikrofonok másik szállítmánnyal jöttek, és azok csak most lettek meg. Pénteken még régi mikrofonokkal dolgoztunk. És ugyan vásároltunk mélynyomó hangfalakat is, de az irodalmi estre ezek nem kellettek. Igazából hangosításra se lett volna szükség, mert kicsi volt a terem. De elvittük, hogy megmutassuk, megköszönjük. Természetesen nem vagyunk profi hangosítók. Tanuljuk még. Talán sosem lesz tökéletes a hang. De már elértük, hogy a helyszínen és a Facebookon is jól lehet hallani a beszélgetést.
Biztosan találunk alkalmat arra, hogy az egész cuccot egyben megmutassuk. Valamilyen bulin. Gondolkodunk, tervezgetünk. Amennyiben megszületett az elképzelés, meg fogja mindenki tudni. Biztosan nem kell sokat várni erre. ÉS talán ak következő irodalmi jellegű megmozdulásunkra sem. Mert azt mondták, hogy kellene az ilyen események. Sikeres is volt. Akkor miért ne legyen folytatás? De amíg nem állunk elő a konkrétumokkal, jöjjön egy kis videó a péntekről és az új hangosításról.
2022 legfontosabb témája kétségtelenül a víz és annak hiánya, miközben a jövőnket formáló átmeneti időszakban kellene kiutat találnunk a háború okozta válságból, a koronavírus-járvány egészségügyi kihívásaiból, a mindent elfogyasztó és felélő kapitalizmusból, a magyar társadalom széles tömegeit érintő szegénységből. Olyan összetett problémák, amik megoldásában minden bizonnyal komoly feladatuk lesz a következő generációknak is. Ahhoz viszont, hogy ebbe bekapcsolódhassanak, már ma el kell kezdeni azt a munkát, hogy legyen egyáltalán mibe bekapcsolódni.
Szűken vett otthonunkban, Kecskeméten, ami hivatalosan a félsivataggá nyilvánított Homokhátságon fekszik, az idei év aszályos időszaka miatt különösen felértékelődött a víz ügye.
A KECSUP EST meghívott vendégei közé ezért olyan Kecskemétet jól ismerő személyeket kértünk fel, akik közvetlen tapasztalatból, de kellő kitekintéssel foglalkoznak a város fejlesztésével.
Dr. Hoyk Edit, a Neumann János Egyetem Kertészeti és Vidékfejlesztési Kar docense azt az újszerű megközelítést adta a városi fákhoz való viszony kialakításában, hogy a legjobban talán az élő fák pénzben kifejezett értéke mutatja meg a közterületeinken található zöldvagyon jelentőségét. A kutató kiszámolta, hogy 1,4 milliárd forint értékű faállomány alatt sétálunk a kecskeméti főtéren. Egy korábbi tanulmányában viszont arra is rámutatott, hogy a zöldfelületeink aránya Kecskeméten drasztikusan csökkent, 2009 és 2017 között több mint 30%-al.
Farkas-Barta Kata, a Zöld Küldetés Egyesület elnöke, számos civil faültetési akció és az esőkertek kialakításának a kezdeményezője. Legutóbb 30 ezer facsemetét ültettek el többszáz kecskeméti önkéntessel közösen. Ha viszont kell, akkor hangosan is szól, tette ezt akkor is, amikor „Ide több fa kell, sövény és zöld fal!” kiáltással azért küzdött társaival, hogy a Centrum Áruháznál felhívják a figyelmet, a köztér nagyobb zöldfelülettel való kialakításának a fontosságára.
Sütő Vilmos, a BÁCSVÍZ Zrt. csatornaszolgáltatási ágazatvezető főmérnöke. Oktatóként a Kocsis Pál Szakközépiskola technikusi képzésében is részt vett. 2009-ben Kecskemét Város Környezetvédelemért díjban részesült. A Magyar Víziközmű Szövetség munkáját évtizedek óta segíti. 2021-ben belügyminiszteri elismerést, Kvassay Jenő Emlékérmet vehetett át.
Lejer Zoltán 2019 óta kecskeméti önkormányzati képviselő, a Környezetvédelmi, Városrendezési és Agrár Bizottság elnöke.
Meghívtuk az eseményre Falu György alpolgármestert is, aki többszöri megkeresésünkre sem válaszolt.
Az esemény időpontja: 2022. augusztus 30., 18:15 – 20 óra.
Helyszín: Bozsó Gyűjtemény, 6000 Kecskemét, Klapka u. 34., bejárat a Fecske utca felől. Aki nem tud jelen lenni, élőben is követheti a KECSUP Facebook oldalán.
Az esemény ingyenes.
